A MENTÉS. 

Az mentőszolgálat az életmentést és a betegszállítást végző intézmények tevékenysége. Magyarországon az embermentést, mint kötelezettséget Mária Terézia magyar királynő törvényben írta elő. A mentésügy országos intézménye az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), működési köre az ország egész területére kiterjed. A mentés legősibb alakja ösztönös tevékenység, melynek elsődleges célja, hogy elhárítsa a balesetet szenvedett életét, vagy testi épségét veszélyeztető tényezőt. A kék, hatágú, ún. „Konstantin-kereszt” az élet csillaga. A mentés hat alapvető követelményét szimbolizálja: felismerés, segélykérés, elsősegély, mentőellátás, szállítás alatti kontroll, definitív ellátás. A kígyós bot (Aesculap pálca) az orvoslás-gyógyítás eszméjét fejezi ki. A mentés a sürgősségi ellátás kórház előtti szakaszában alapvető fontosságú. 

KEZDETEK.

1887-ben Európában másodikként szervezték meg a mentőszolgálatot. A BÖME első lófogatú mentőkocsija 1887 május 10-én indult el a budapesti Lipót bazár elől. Ennek mintájára más városokban is megszervezték az önkéntes társadalmi mentőegyesületeket. Ezek összefogó szervezeteként alakult meg 1926-ban a VVOME (Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete) Első orvos igazgatója Paulikovics Elemér lett. Az első központi mentőállomás (a Mentőpalota) Quittner Zsigmond kiviteli tervei alapján és irányításával 1890-ben épült meg a Markó utcában. Az első nem ló vontatta, hanem akkumulátorról hajtott mentőkocsi 1902-ben állt szolgálatba. A Titanic katasztrófájakor az első helyszínre érkező hajó, a Carpathia orvosa is a BÖME orvosa volt. Az 1930-as évekig a mentőkocsik nagy része a Magyar Állami Gépgyár Magosix típusú gépkocsija volt, ami még a második világháború után is szolgált. FA BÖME ÉS A VVOME jogutódjaként egy országos hatáskörű szervetet hoztak létre 1948. május 10-én. Ez lett az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), aminek az induláskor 76 mentőállomása, 359 dolgozója és 134 mentőkocsija volt; induló járműparkja az elődök a világháborút átvészelt járműveiből és néhány, adományként érkezett gépkocsiból állt. Az operatív feladatokat a Főigazgatóság irányítása alatt álló mentőszervezetek, a Budapesti Mentőszervezet és a Légi Mentőszervezet 211 mentőállomása látja el. Ehhez járul még a Mentőkórház. A külföldi betegszállításokat az Alarmcentrum végzi.

Bácsalmás Mentéstörténete.

Bács-Kiskun az ország legnagyobb megyéje: területe 8362 km2. A népességszámot tekintve harmadik a megyék között. Jelentős a megye közúthálózatának a nemzetközi tranzitforgalma. Az iparosítás, a nagyüzemi mezőgazdaság létrehozása és a közúti forgalom növekedése a potenciális baleseti források számát emelte. Ez tette szükségessé - egyéb okok mellett - a mentőállomás-hálózat kiépítését és a szükségleteknek megfelelő folyamatos fejlesztését. A mentőfeladatok ellátásához megyénkben jelenleg 13 mentőállomás áll rendelkezésre. Bács-Kiskun megyében a szervezett életmentés kezdeti formái a 19. század végén a tűzoltóság kebelén belül alakult ki, jelentősebb fejlődést azonban csak az 1920- 30-as évek hoztak. 1948-ban a mentőegyesületek államosításával létrejött az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) mely átvette a megyében működő mentőállomások irányítását. A háború után 1947-ben először az öt városban (Kecskemét, Baja , Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas,) kezdte meg működését mentőállomás. Új mentőállomások létesültek (Szabadszállás 1950, Kiskőrös 1952, Bácsalmás 1958, Dunavecse 1971, Kecskemét II. 1982, Tiszakécske 1983) korszerűsödött a technika és emelkedett a dolgozók szakmai felkészültségének színvonala. A megyeszékhelyen kivonuló mentőorvos- mentőtiszti szolgálat, illetve rohamkocsi szolgálat létesült. Bács- Kiskun Megyében 2015-re 13 mentőállomás létesült. E nagyszerű fejlődés igazi értékét azonban csak a múltba visszapillantva értékelhetjük.

           Bácsalmáson 1958. november 14.-től az akkori Rendelőintézet Rákóczi utca 30 szám alatti épületében (jelenlegi Járási Munkaügyi Központ) kezdte meg működését a mentőállomás. Kezdetben egy 24 órás szolgálatot teljesítő mentőgépkocsival teljesítettek szolgálatot. Az akkori mentőállomás egyetlen szobából, kétállásos garázsból, és egy szolgálati lakásból állt.

• Kevesen tudják hogy akkoriban (1958 előtt) Bajáról és Szegedről jöttek a mentőautók a betegekért, és a járáshoz tartozó településeken (Mátételke, Csikéria) zömében még körzeti orvos sem volt. Az akkori bácsalmási járás községei határozták el, hogy községfejlesztési alapjukból a járási tanácsnak  fizetnek be bizonyos összeget, s abból a járás székhelyén, Bácsalmáson mentőállomást létesítenek.45000 forintért alakított garázs, rendelő és szolgálati lakás mellé az Országos Mentőszolgálattól kaptak két mentőautót, amelynek az akkori értéke kb. 180000 forint volt* 

                                                                                                    (Forrás: Petőfi Népe)

*( Ezt az összefogást irányozta elő céljának a Bácsalmási Mentő Alapítvány is)

Az 1958- as indulásakor egy 24 órás Warszawa típusú mentőautó, ügykezelő, ápolók, gépkocsivezetők, és bentlakó telefon ügyelet teljesített szolgálatot a mentőállomáson. 

Az első dolgozók:

• Lajkó Magdolna (ügykezelő)
• Sallai László  (főápoló 1958-1962)
• Gyurkity Mátyás (ápoló)
• Szép Nándor és id. Versegi János (gépkocsivezetők)
• id. Versegi Jánosné (bentlakó telefonügyeletes)

A bentlakó telefonügyelet 1973-ig működött.

           A Mentőállomás forgalma gyorsan növekedett, mellyel párhuzamosan növelték a futó gépkocsik számát. 1964-ben a másodikat, 1975-ben a harmadikat, 1980-ban a negyedik és 1981-ben már az ötödik futó gépkocsit kellett szolgálatba állítani.

• Igen a fiatalok jól látják, Bácsalmáson a napjainkban 2 futógépkocsihoz képest 5 futógépkocsis állomás működött.

       A megnövekedett létszám és kocsipark elhelyezésére a régi épületben nem volt lehetőség, új mentőállomás építése vált szükségessé. A munkálatokat 1978-ban el is kezdték az akkori Lenin út 22 (ma Szent János utca 22) szám alatti területen.1981 elejére el is készült az új patinás épület, ami közel 7 millió forint beruházási költséggel épült fel. 1981. február 11-én költöztek át a Rákóczi utcai épületből.

    Az évek során folyamatosan nőtt a feladatok száma, így az 5 mentőautó állandó szolgálatba állítása indokolt volt. A rendszerváltás után, és a gépkocsi park amortizációja miatt is indokolttá vált a gépkocsik cseréje. 1989 -ben az Országos Mentőszolgálat úgy határozott, hogy lecseréli, felújítja gépkocsiparkját az állam segítségével. Pályáztatás útján Toyota Hiace típusú mentőautókat vásárolt, melyekből 1992 -ben Bácsalmás is kapott és fokozatosan cserélte le régi Nysa típusú autóit.

A betegszállítás magánkézbe kerülésével a feladatok száma csökkenő tendenciát vett. Miután csak a mentési feladatokat látja el a Mentőszolgálat így az 5 autó üzemeltetése gazdaságtalanná vált, ezért fokozatosan csökkent a gépkocsipark Bácsalmáson, ami napjainkra 2-re redukálódott. Rendszerváltás óta kisebb nagyobb anyagi gonddal küzd a Mentőszolgálat így a gépkocsipark folyamatos cseréje ritkult, de időszakosan lassú ütemben cserélték frissítették a gépkocsiparkot. Bácsalmás is kapott időről időre új mentőautót a Toyota Hiace típusú autókat is lecserélték Ford típusúra. Jelenleg 2 Mercedes Sprinter típusú autó szolgál az állomáson egyik 24 órában a másik 8 és 12 órában váltakozva.

A bácsalmási mentőállomás napjainkra a Bács-Kiskun Megyei Mentés történetébe mélyen belevéste nevét. Napjainkban közel 29000 lakost lát el két autójával és kicsiny, de összetartó csapatával. Itt szeretném megemlíteni az állomást az elmúlt évtizedekben vezetők neveit.

1958- s indulás óta kb. 2005 ig. főápolók vezették az állomást.

• 1958-1962 Sallai László
• 1962-1970 Miacski István
• 1970-2002 Molnár Péter
• 2002-2005 Horváth Zoltán

2005- töl állomásvezetői pozícióban:

• 2005-2006 Horváth Zoltán
• 2006-2009 Szabó Zoltán
• 2009-2015 Farkas Zoltán
• 2015- jelenleg újra Szabó Zoltán az állomás vezetője.
• 

2014-től ismét új korszak indul az állomás történetében, ami már egy új fejezet a történelemkönyvekben, és amit az utókor fog megfogalmazni. Addig azonban tovább folytatja az állomáson dolgozó ápolók, gépkocsivezetők kicsiny csapata a hozzájuk tartozó lakosok életének mentését óvását. Általában csendben, némán, észrevétlenül, és csak ha baj van akkor tudatjuk a "fájó" szirénával  hallatva, hogy itt vagyunk segíteni sietünk mi Mentők!

„Hiszen mentőnek lenni nem más, mint „Hivatás az Életért”.”

Végezetül köszönetet szeretnék mondani a bácsalmási Vörösmarty Mihály Városi Könyvtár dolgozóinak az odaadó segítségért az információk, anyagok felkutatásában, Szabó Zoltán (szakápoló Bácsalmás) odaadó segítségéért az anyagok felkutatásában, Molnár Péter /Kicsi bácsi/ (nyugalmazott főápoló Bácsalmás) odaadó segítségéért. Nélkülük ez az anyag nem jöhetett volna létre.

                                                                                                              készítette: Sinka József

                                                                                                                                       ápoló